I. fejezet - Az idők kezdetéről - Valinor

Tragikus véget ért Arda tavasza. Illuin és Ormal a porba zúzva, Középfölde megtörve és a lángfolyamok múltával sötétséggel beborítva, amelyben csak a halvány csillagok égnek fenn a messzeségben. A csodálatos Almaren nincs többé, és a pusztító, Melkor egérutat nyert, mert a valák erejét lekötötte a pusztulás megfékezése.
Melkor a valák egyik legérzékenyebb pontját pécézte ki első csapásként. Megszüntette a fényt, pedig a már sarjadzó élethez szükség volt rá

Aman

Új otthont kellett keresniük, ezért a valák elhagyták Középföldét és a Világ határain belül a legnyugatibb földekre, Amanba költöztek, amelyet keleten a Nagy Nyugati Tenger, a Belegaer választotta el Középföldétől, nyugaton pedig az Ekkaiának nevezett Külső Tenger határolta, amely körbe ölelte Arda Királyságát és csak a valák tudták, hogy mekkora. Azon túl már az Éjszaka Falai emelkedtek.
Tanulva a történtekből, megerősítették lakhelyüket, és a tengerparton megalkották a Pelórit, Aman hegyeit, amelyek a legmagasabbak voltak a világon.
A Pelóri csúcsa a keleti határon állt, és Taniquetil volt a neve.




 

Ilmarin

Itt volt az Ilmarin, Manwe és Varda palotája, ahonnan belátták az egész Földet.
A Pelóri védelmében alakították ki otthonaikat a többi valák is, ahol zavartalanul munkálkodhattak  elképzeléseiken. Középen állt Aule csarnoka és műhelyei, délebbre Lórien kertjei és Este szigete, Yavanna mezői és Orome erdői, a nyugati hegylánc mélységeiben állt Mandos Csarnokai és Nienna Háza. 

A Fény Útja

 A keleti hegyfal járhatatlanul meredek és sima volt, mindössze egyetlen nyílást hagytak rajta, a Fény útját Eldamar öbléhez, amely előtt a Magányos sziget állt a Bűvös szigetek és a Sötét Tenger által védve, északon állították fel trónjaikat tanácskozóhelyükön, a Végzet Körében, ahol összegyűltek a fontos ügyekben.

Valinor partjai

Felépített birodalmukat Valinornak nevezték el.
Ezen a védett földön mindent összegyűjtöttek, ami a pusztulásból megmenthető volt, sok újat és szépet is alkottak, végül Valinor szebb lett, mint Középfölde volt Arda tavasza idején, és áldott is volt, hiszen a Halhatatlanok lakták, semmi nem romlott vagy pusztult, nem fenyegetett betegség, a kövek és a vizek is megszenteltettek.




( Ezeknek a helyeknek később jelentőségük lesz, érdemes a térképet kicsit megnézni)