I. fejezet - Az idők kezdetéről - A Két Fa

Valimar

A legenda szerint, amikor a Valák elkészültek Valinor megalkotásával, és álltak mind birodalmaik és csarnokaik, akkor a Pelóri hegyeinek védőpajzsa mögött felépítették Valmart, a Harangok Városát, ahol sok vala és maia lakott.  
Azt beszélték, hogy Valmar kupoláit arannyal fedték, padlójuk ezüst volt, s a várost varázslatokkal emelték, köveiket mágiával kötötték egybe. 
Középfölde Atlasza szerint  a város Arda-övén, a Taniquetiltől nyugatra terült el. Valmar, vagy Valimar volt a Valák fővárosa, legfontosabb gyülekezőhelye.
Valmaron kívül esett a Máhanaxar, a Végzet Köre, a város kapuja előtt pedig egy zöld domb, az Ezellohar emelkedett.

Yavanna éneke - Elena Kukanova

Az Ezellohar különös és mágikus hely. Amikor az Arata királynők közül Yavanna és Nienna felmentek ennek a dombnak a tetejére, és leültek a zöld pázsitra, Yavanna megszentelte a földjét és nagy erejű dalba kezdett, amelybe mindent beleszőtt, ami keblében és gondolatában élt és növekedett, míg Nienna némán ült és töprengett, könnyei a dombot öntözték.

A valák mind összegyűltek Valimar aranykapuja közelében a Máhanaxarban, tanácskozó trónjaikon ülve, hogy meghallgassák Yavanna énekét.

A Két Fa születése

Amint nézték őt, a domb tetején két gyönge facsemete kezdett növekedni és abban az órában csend borult a világ fölé, egyetlen nesz sem zavarta meg Yavanna Kementári varázsénekét. 
A dal hangjaira a két fácska hamarosan szépséges-sudárrá cseperedett és virágba borult.
Így született a világra Valinor Két Fája, melyeket Yavanna minden művei közül a legnagyobb tisztelet övezte, és az Óidők sok-sok regéje róluk szólt.

Telperion és Laurelin

Az egyik fának sötétzöld levelei voltak, s a levelek alja ezüstösen ragyogott. Számtalan virágának mindegyikéből ezüstharmatfény permetezett alá, s a levelek játéka fénylő foltokat festett a földre.
A másik fa levelei világoszöldek voltak, csillogó aranyszegéllyel.
Virágai sárga lángként lobogtak, izzó kelyheikből aranyeső záporozott a földre, s a virágok meleget és ragyogó fényt árasztottak.
 Az első fa neve Telperion volt, a másiké Laurelin.
Hét óra alatt bontakozott és halványult el mindkét fa ragyogása, ám mindkettő megújult újra és újra egy órával azelőtt, hogy a másik fénye kihunyt. Eljött az a csendes óra, amikor mindkét fa fénye halványabb volt, arany és ezüst sugaraik összevegyültek.
Telperion volt az idősebbik, amelyik először borult teljes virágzásba, s az első órát, melyben ő világított, a hajnal fehér ragyogását a valák nem számolták bele az idő számításának történetébe, hanem Kezdő Órának nevezték el, és ettől az órától számították valinori uralkodásuk idejét.
Minden hatodik órában Telperion megszűnt virágozni, a tizenkettedik órában pedig Laurelin virágai hervadtak el.A fény, amit a fák ontottak sokáig eltartott, mielőtt eloszlott a levegőben, vagy beszívta a föld. Telperion ezüstharmatát és Laurelin aranyesőjét Varda aranyhordókban fogta föl, s ezek, akár hatalmas tavak, a víz és a fény forrásai lettek a valák egész országa számára.
Így kezdődtek Valinor Tündöklésének Napjai, és így kezdődött az Idő Számlálása.

A Két Fa története a fényhez való szüntelen ragaszkodás hatalmas szimbóluma, és történetükön keresztül érezhetjük át igazán a sötétség és a fénytelenség közötti különbséget is. A fény ma is leírhatatlan érzéseket kelt bennünk. A történet folyása is ezt bizonyítja majd a továbbiakban, amikor a Fák Fénye sokszorosan megjelenik a tündék életében, pl. amikor csoportjaik különváltak egymástól, vagy a szilmarilok születésében és hányattatásában. A tündék Gyűrűi, Galadriel üvegcséje, vagy Gandalf botja mind összefüggenek a valinori fény erejével.