III.fejezet - A tündék érkezése és Melkor fogsága - Az Erők Nagy Csatája

Ilúvatar gyermekeinek, az Elsőszülötteknek ébredéséről nem az őket régóta váró valák szereztek tudomást elsőként, akik immár Amanban éltek a Pelóri védelmében, még csak nem is Oromë vagy Yavanna, pedig ők sokszor jártak vissza a Külső Földekre, hanem az örökké éber, rosszindulatúan figyelő Melkor, aki uralma alá akarta vonni egész Középföldét, ha már Arda királya nem lehetett, bár ezt a szándékát sem adta fel soha.
Utumnóban és Angbandban gyűjtötte és szaporította a szolgáit, s mivel lázadása megfosztotta a teremtés képességétől, be kellett érnie a meglévő teremtmények megrontásával és saját akaratához való torzításával.
Az Ilúvatar álmából ébredő és a Világot felfedező quendekre nagy veszély leselkedett; nem volt alaptalan a valák félelme.

Hosszú idő telt el így. Amikor Oromë vadászatakor egyik keletre tartó útját északi irányban folytatta, a Helcar beltengere vidékén Nahar hirtelen megtorpant. Oromë némán figyelt a csendben, és úgy vélte, hogy a távolban a csillagok alatti vidéket sok-sok daloló lény hangja tölti be.
Így történt meg az, hogy a régóta várt esemény szinte véletlenül bukkant elé. Csodálkozva nézte őket, mintha csodás és előre nem látott lényekkel találkozott volna, mert így volt ez. Ha valaki kívülről lépett Eába, ha előre el is volt gondolva minden a Muzsikában, akkor is találkozott valami újjal, váratlannal. Ámulva nézte a szépségüket, mert Ilúvatar teremtményei közül a tündék voltak a legszebbek. Ahogy figyelte, meg is szerette őket, és a saját nyelvükön az eldák, azaz a csillagok népe nevet adta nekik.Később ezt a nevet csak azok viselték, akik követték őt a nyugatra vezető úton.

A quendek azonban féltek a Nagy Lovastól, mivel Melkor és szörnyei már kezdettől fogva zaklatták és üldözték őket, s akiket elfogtak, sohasem tértek vissza Angbandból. Melkor nagyon gyűlölte Oromë vadászatait és lovaglását, ezért mindent megtett, hogy a quendeket elriassza a valától, és ő maga terjesztette, hogy az a lovas a vesztükre tör.
Amikor Oromë a tündék közé ment, sokan elmenekültek előle, de akik voltak olyan bátrak, hogy maradtak, rájöttek az igazságra. A Nagy Lovastól nem kell tartaniuk, hiszen Aman fénye ragyogott az arcán, és a quendeket vonzotta az a fény.

Oromë egy ideig velük maradt, majd mikor meggyőződött Melkor ténykedéseiről, rohanvást vágtatott vissza Amanba, hogy megvigye a hírt a Gyermekekről, és az őket fenyegető veszélyekről.

A valák tehát ismét összegyűltek, és a tanácskozásra még Ulmo is eljött a Külső Tengerről.
Manwë így szólt: Ilúvatar tanácsa a szívemben az, hogy ismét a kezünkbe kell vennünk Arda uralmát, és egyszer s mindenkorra meg kell szabadítanunk a quendeket  Melkor árnyékától. 

 Tulkas örült a hírnek, Aule azonban elszomorodott, hogy a Föld ismét megsínyli majd a háború pusztításait.
Aman mindenesetre összegyűjtötte hadi erejét, és a Valák, valamint az őket segítő ainuk és kisebb szellemek leszálltak Középföldére, és megostromolták  elsőként Angbandot.
Az ostrom gyors és heves volt, Melkor sohasem felejtette el, hogy ezt a háborút a tündék miatt vívták.
Angband lerombolása és megtisztítása után a valák Utumnó ellen fordultak. Ez az ostrom azonban hosszan tartó volt mire leomlottak az erődítmény kapui, és a valák leszálltak Utumnó tárnáiba. A legmélyebb termekben a trónusán ráakadtak Melkorra, aki összecsapott velük, ám Tulkas, a Bajnok párviadalban a földre kényszerítette, és megkötözte az Aule által kovácsolt Angainorral, a lánccal, amelyből nem volt szabadulás.
A tündék Cuiviénenben nem is sejtették mekkora harc folyt Az Erők Nagy Csatájában, amely a hatalomról szólt. Annyi érzékeltek, hogy északon fények lobognak, dübörög és reng a Föld.
A valák őrséget vontak Cuiviénen fölé.
Melkort megkötözve és bekötött szemmel Amanba vitték, és a Végzet Körének közepére állították. Manwë előtt arcára borulva könyörgött kegyelemért, de nem kapta meg. A valák ítélete három hosszú korszakra Mandos börtönébe zárta, ahonnan sem vala, sem senki más nem szabadulhatott, csak annak letelte után folyamodhatott ismét kérelemmel a valákhoz, akik ezután ítéltek újfent felőle.

Angband és Utumnó lerombolása és Melkor fogsága nem szüntette meg a gonoszságot Középföldén, hiszen sok szolgája bujkált szétszóródva és hadnagyát, a maia Sauront sem találták meg, de három korszaknyi nyugalom költözött a Földre, hogy virágozzék, egyúttal a gonoszság is kapott időt, hogy ismét megerősödjék.