IV. fejezet - Thingol és Melian - A Nagy Menetelés

Thingol és Melian by Kimberly80

Mielőtt rátérek Thingol és Melian történetére, előbb az ígéretemhez híven a telerekről és a Nagy Menetelésről beszélek még, mert ez volt, ami meghatározta a tündék későbbi életét.
A Valák Hívása tehát első ízben vezetett szakadáshoz a Cuiviénen mellett élők még egységes népében.
Három nagy csoport elda kelt útra, az avárok maradtak.
A legnépesebb seregben, akik mentek is maradtak is volna, ezért nevezték őket telereknek, azaz késlekedőknek, voltak akik el sem indultak vagy hamar visszafordultak. Mégis nagy számban mentek tovább, úgyhogy nem egy, hanem két vezetőjük volt, egy testvérpár, a Szürkeköpenyes Elwë és a fivére Olwë. Mint már tudjuk, Elwë volt az egyik követ a három közül, akik megjelentek a valák előtt Valinorban, és szüntelenül vágyakozott vissza a Fák Fényébe, ezért állandóan sürgette lassan haladó népét a vanyák és a noldák nyomába.

A Nagy Menetelés

 A térkép szemléletesen mutatja a hosszú utat, ahogy azt is, hogy a sötét tündék, akik nem látták a Fák Fényét, hogyan vették birtokba Középfölde különböző vidékeit, amerre útjuk vezetett.
Keleten, a Cuiviénen mellett maradtak az avárok, a többiek a Keleti-hegységnél észak felé fordultak és a három elda sereg együtt folytatta az utat. Egy csoportjuk visszafordult. Miután átvágtak a Nagy Zölderdőn és elérték a Nagy Folyót, amit a későbbi korok Anduinnak neveztek, a folyó keleti partján látva a Köd Tornyainak magasát a telerek egy csoportja Lenwë vezetésével a folyó mentén inkább délnek fordult, nem vágtak neki a hegynek. Nandáknak nevezték el őket, ami kb. azt jelentette "akik visszafordultak"

Green elfs by MohanTurner

A későbbi időkben egy részük Lenwë fia Denethor vezetésével a Ködhegységet délről megkerülve mégis továbbvonult nyugat felé majd csatlakozott ismét a telerekhez és a Kékhegységen átkelve Ossiriandban, a Hét Folyó Völgyében letelepedtek. Ők lettek a laiquendek, az ossiriandi nandák, a zöldtündék, ősei Lórien és a Bakacsinerdő erdőtündéinek.
A nandák kiválása és irányváltoztatása volt a második szakadás az eldák között. A nandák külön néppé váltak, akiknek más lett a nyelvük is, és nem sokban hasonlítottak a rokonaikra, hacsak a víz szeretetében nem, mindig folyók, patakok, vízesések közelében éltek és jobban ismertek minden élőt, fát, füvet, állatot minden más tündénél.

A telerek a Kékhegység nyugati lábánál a Sirion folyó keleti partján ismét hosszabb időre, ami nem években inkább századokban volt mérhető, letáboroztak, a vanyák és a noldák tovább haladtak Eregionon át Beleriand felé és megérkeztek a Nagy Elválasztó Tenger partjára, ahol megrettentek a hatalmas víz láttán és sokan visszahúzódtak Beleriand erdeibe. A tenger megakasztotta a haladásukat Aman felé, így Oromë otthagyta őket és visszatért Valinorba, hogy Manwë tanácsát kérje.
Ekkor Ulmo, a Tenger Ura Középföldére sietett, és szólt az eldákhoz, akik a végtelen tenger sötét hullámait lesték. Ulmo kagylókürtjének muzsikája félelmeiket vágyakozássá változtatta a tenger iránt, ezért Ulmo az Illuin pusztulása óta a tenger közepén álló szigetet eloldotta, és szolgáival a Sirion torkolatának öblébe vontatta, hogy komp gyanánt szolgáljon. A vanyák és noldák ezen a szigeten hajózva keltek át a tengeren Aman hegyei alatti hosszú partra. A regék szerint Ulmo ugyanezen a szigeten szállította Nyugatra a valákat is első otthonuk, Almaren elpusztulása után.
A telerek a Gelion folyó partján táboroztak, és Elwë gyakran lovagolt északabbra a noldákhoz, mert jó barátságban volt vezérükkel, Finwëvel.

Melian és Thingol Nan Elmothban by KipRasmussen

Egyik ilyen útja során éjszaka Nan Elmoth erdejében fülemülék dalára lett figyelmes. Ment a hang után egyre beljebb, és az erdő szívében egy csillagfényes tisztáson megpillantott valakit. Azonnal szerelem és varázslat hullott rá, amint belenézett Melian, a maia szemébe.
A varázslat hosszú-hosszú évekig tartott, azalatt az erdő fái magasra nőttek körülöttük, és senki nem tudta hova lett Elwë.
Tündéi keresték és várták őt, ám végül belátták, hogy hiába. Olwët választották királyukká és vezetésével tovább indultak, mert már vágytak a többiek után és a Fák Fényébe.
A rokonok, barátok azonban maradtak, nem adták fel a reményt Elwë visszatértében. Szétszéledtek az erdőkben, hegyekben és kerülték a tengert, mert Aman utáni vágyakozásukat juttatta eszükbe. Eglathnak, az elhagyottak népének nevezték magukat.

Osse találkozik a telerekkel by steamey

Az Olwët követő telerek végül elértek a Balar öbölbe, de későn ért el hozzájuk Ulmo hívása, elkéstek, és már sem a vanyákat, sem a noldákat nem találták ott. Búsultak, hogy megint lemaradtak. Ez volt a harmadik szakadás az eldák között.
A "késlekedők" hosszú időn át éltek az Innenső Föld tengerpartján. Ossë és Uinen gyakran kereste fel őket mert nagyon megkedvelték őket és a dalaikat. Egy parti sziklán ülve sok dolgot megtanítottak nekik a tengerről és hajózásról, míg végképp beleszerelmesedtek a tengerbe, a hullámcsobogásba.
Ismét hosszú évek teltek el, mire Ulmo meghallgatta Finwë és a noldák könyörgését, akiknek fájt hosszú távollétük a telerektől, ezért végre megígérte nekik, hogy elhozza őket is Amanba, ha jönni akarnak.
És a telerek már menni akartak Ossë nagy bánatára, hiszen az ő birodalma a sekélyebb tengerek, a part menti vizek voltak, és szomorúvá tette, hogy nem hallja többé a telerek dalait.

Fiatal Círdan by Elfinfen

Néhányukat rábeszélte a maradásra. Belőlük lett Falathrim népe, a Falas-tündék, azaz tengertündék, akik a kikötőkben éltek, Középfölde első hajósai, hajóépítői lettek, és Círdan, a Hajóács volt az uruk.

Amikor Olwë és a telerek a szigettel elindultak Aman felé, Ossë követte őket, szólt hozzájuk és ők meghallották. Kérve kérték Ulmot, álljanak meg, és ő szívesen teljesítette a kérésüket, hiszen mindig is ellenezte a tündék Amanba hívását, és különösen jól ismerte a telerek szívét. A valáknak nem volt kedvükre való ez a tette. Ossë tehát kikötötte a szigetet a tengerfenéken, és onnantól fogva többé nem mozdult. Ott állt a sziget Eldamar öblében közel Amanhoz, látták a fényeit a hegy mögött, de mégis a csillagos ég alatt. Ott laktak a telerek hosszú-hosszú időn át a Magányos Szigeten, amit Tol Eresseanak neveztek.
Finwë, a noldák ura szomorúan vette tudomásul, hogy a barátja Elwë nem jött velük, a Külső Földeken maradt, és nincs többé esélyük a találkozásra, legfeljebb Mandos csarnokában.

Thingol és Melian by EKukanova

Amikor Elwë magához tért a hosszú bűvöletből, oldalán a maia Meliannal visszatért Nan Elmothból, és a szárazföld erdeiben éltek. Bármennyire is vágyta a Fák Fényét látni, ettől fogva Melian arcáról ragyogott rá Aman fénye, és neki ez elég volt. Népe boldogan és csodálattal gyűlt köré, mert ha régebben is szép és nemes volt, most olyanná lett, mint egy maia uralkodó, haja ezüstszürke, termete a legdaliásabb Ilúvatar Gyermekei között, és fontos küldetés várt rá.