IV. fejezet - Thingol és Melian

Melian maia volt az ainuk rendjéből, ahova a valák is tartoztak, mindössze kevesebb hatalommal bírt náluk. Sajátjai között azonban erős volt és bölcs, látta a jövőt és varázstudománya nagy volt. A vala Yavanna Kementári rokona volt, szépsége ragyogó  és senki sem tudott nála szebben énekelni, fülemülék kísérték lépteit.
Amikor hírét vette, hogy Ilúvatar Gyermekei felébredtek, elhagyta Amant, Lórien kerjeit, ahol Estét és Lórient szolgálta, és leszállt a homály borította Középföldére, hogy dallal töltse be némaságot, s ahol különleges sors várt rá.

Elwë - vagy ahogy a későbbi korokban nevezték Elu Thingol - tünde volt, a Cuiviénen mellett ébredt nagy tekintélyű elsők közül, és a Nagy Útra induló telerek legfőbb ura.
Amikor azonban Nan Elmoth erdejében megpillantotta a maia Meliant, csodálat és vágy ébredt benne, s a szerelem varázsa évszázadokra mozdulatlan bűvöletbe ejtette. Amikor feleszmélt, bár továbbra is vágyta a Fák Fényét, Melian arcán megtalálta Aman Fényét, s ez neki elég volt, nem indult tovább.
Melian tünde asszonytestet öltött, s így lett társa és felesége, egymás oldalán tértek vissza az elhagyottak népéhez.
Elu Thingol nagy király lett, s bár alattvalói mind sötét-tündék voltak, őt magát mindig a fénytündék között tartották számon. Melian nagy hatalmat és bölcsességet adott neki és segítette az uralkodásban. Hatalmuk egyre nőtt Középföldén, s Beleriand homályának szürke-tündéi, Círdan tengerészeitől  a Kék hegység kóbor vadászaiig mind őt, Elu Thingolt, a Szürkeköpenyes Királyt nevezték uruknak. Népük pedig, habár moriquendek voltak, Thingol uralma alatt és Melian tanításai által Középfölde legszebb, legbölcsebb, legügyesebb tündéivé váltak, és sindáknak nevezték őket.

Kettőjük szerelméből született a világra Ilúvatar valamennyi Gyermekei közül a legszebb, aki valaha élt és élni fog, s akinek a neve Lúthien Tinúviel.
Ez Melkor fogsága első korszakának végén történt, a föld élvezte a békét.
Bár Középfölde java részét még Yavanna Álma borította, Beleriandban Melian hatalma életet és örömet teremtett, s a csillagok ezüst tüzekként ragyogtak. Lúthien érkeztére előbújtak a niphredil apró fehér virágai, hogy köszöntsék őt, mint a föld csillagai.